Hosszú idő telt el azóta, hogy elindítottam ezt a blogot, majd az élet úgy hozta, hogy nem volt időm és néha kedvem foglalkozni vele. Aztán most megint itt vagyok és folytatom nektek az írásokat, mivel azt a pár meglevő bejegyzést is sokan olvassátok a mai napig. Jöjjön tehát a folytatás.
******
Közel két éves történet már, Kriszti története, de nagyon kedves számomra, csak azóta nem adódott úgy, hogy lejegyezzem ide, hát akkor most.
Kriszti 21 éves egyetemista volt akkor, mikor megismerkedtünk egyik ismert BDSM társkereső keretei között. Hosszas hónapokig tartó levelezgetés következett, ahol egyre több dolgot kérdezett, és ltáhatóan nagyon érdekelte a témakör. Ezt nem csak, hogy mondta, de a soraiból is egyértelműen kiderült.
Külsejét tekintve 170 cm körüli, vékony, fekete hajú lány, aki inkább visszahúzódó a hétköznapi életben mintsem középpontban szeretne lenni.
Pécsett első saját lakásában lakott egy panelház sokadik emeletén amikor ismeretségünk elkezdődött.
Rendkívül értelmes, és csendes lány, de a BDSM, és azon belül kedvencem a fenekelés rendkívül izgatta a fantáziáját, csak nem volt benne biztos, hogy a gyakorlatban is meg meri majd tenni azt, amiről álmodik. Beleértve azt is, hogy egy ilyen oldalon keresztül találkozzunk bárkivel is. (Nem mintha magunkat, BDSM-kedvelőket patásördögöknek tartanám, de azért persze itt is vigyzáni kell, fokozottan is, hiszen nem tudni, hogy ki ül a gép túloldalán. Ez fontos, mielőtt bárkivel is randira mennétek mindig legyetek nagyon körültekintőek).
Szóval hosszú hónapok heti szintű levélváltása után Kriszti tette meg az első lépést a valós találkozás felé, azzal, hogy kérte, küldjek neki fotót magamról. Ez után hosszú hetekig csend lett, azt gondoltam vagy meggondolta magát, vagy nem győzték meg a látottak. Míg nem egy vasárnapi napon a telefonom jelezte, hogy új üzenet jött tőle. Benne egy fotóval, és egy kérdéssel, hogy aznap este nincs-e kedvem találkozni vele. Mivel még csak délután volt, és aznapra nem volt semmi dolgom, bele is mentem a találkába, a belváros egyik szokott találkehelyén beszéltük meg az időpontot.
Én értem oda elsőnek, majd pár perc múlva Kriszti is megérkezett, élőben is picit bizonytalanul, bátortalanul, de még szebb volt, mint a képei ezt sejteni engedték.
Aztán egy szokásos kávézós beszélgetés következett, amit még kétszer meg is ismételtünk a közeli napokban.
Végül a harmadik találkozás végén alakult úgy, hogy nálam kötöttünk ki, mert szerette volna kipróbálni, hogy milyen érzés az, ha meztelenre vetkőzik és némi parancsszavak mellett egy kis, nem durva fenekelésben is része lehet. Ki mondhat erre nemet? Én sem tettem. Nagyjából a megbeszéltek szerint történt a dolog, levetkőzött, majd rögvest a franciaágyra térdelt, anélkül, hogy erre utasítottam volna. Csodás látvány volt.
Aztán leparancsoltam onnan, hogy azért ilyen könnyen ne menjen a dolog, Majd miután láthatóan csillogott a szeme a történtek miatt, itt nem lehetett megállni, következett egy kis játék, majd pedig visszatértünk a térdelő pózhoz, ahol előbb kézzel, majd - finoman - szíjjal is megismertettem vele a fenekelés lényegét.
Valahogy így:
******
Közel két éves történet már, Kriszti története, de nagyon kedves számomra, csak azóta nem adódott úgy, hogy lejegyezzem ide, hát akkor most.
Kriszti 21 éves egyetemista volt akkor, mikor megismerkedtünk egyik ismert BDSM társkereső keretei között. Hosszas hónapokig tartó levelezgetés következett, ahol egyre több dolgot kérdezett, és ltáhatóan nagyon érdekelte a témakör. Ezt nem csak, hogy mondta, de a soraiból is egyértelműen kiderült.
Külsejét tekintve 170 cm körüli, vékony, fekete hajú lány, aki inkább visszahúzódó a hétköznapi életben mintsem középpontban szeretne lenni.
Pécsett első saját lakásában lakott egy panelház sokadik emeletén amikor ismeretségünk elkezdődött.
Rendkívül értelmes, és csendes lány, de a BDSM, és azon belül kedvencem a fenekelés rendkívül izgatta a fantáziáját, csak nem volt benne biztos, hogy a gyakorlatban is meg meri majd tenni azt, amiről álmodik. Beleértve azt is, hogy egy ilyen oldalon keresztül találkozzunk bárkivel is. (Nem mintha magunkat, BDSM-kedvelőket patásördögöknek tartanám, de azért persze itt is vigyzáni kell, fokozottan is, hiszen nem tudni, hogy ki ül a gép túloldalán. Ez fontos, mielőtt bárkivel is randira mennétek mindig legyetek nagyon körültekintőek).
Szóval hosszú hónapok heti szintű levélváltása után Kriszti tette meg az első lépést a valós találkozás felé, azzal, hogy kérte, küldjek neki fotót magamról. Ez után hosszú hetekig csend lett, azt gondoltam vagy meggondolta magát, vagy nem győzték meg a látottak. Míg nem egy vasárnapi napon a telefonom jelezte, hogy új üzenet jött tőle. Benne egy fotóval, és egy kérdéssel, hogy aznap este nincs-e kedvem találkozni vele. Mivel még csak délután volt, és aznapra nem volt semmi dolgom, bele is mentem a találkába, a belváros egyik szokott találkehelyén beszéltük meg az időpontot.
Én értem oda elsőnek, majd pár perc múlva Kriszti is megérkezett, élőben is picit bizonytalanul, bátortalanul, de még szebb volt, mint a képei ezt sejteni engedték.
Aztán egy szokásos kávézós beszélgetés következett, amit még kétszer meg is ismételtünk a közeli napokban.
Végül a harmadik találkozás végén alakult úgy, hogy nálam kötöttünk ki, mert szerette volna kipróbálni, hogy milyen érzés az, ha meztelenre vetkőzik és némi parancsszavak mellett egy kis, nem durva fenekelésben is része lehet. Ki mondhat erre nemet? Én sem tettem. Nagyjából a megbeszéltek szerint történt a dolog, levetkőzött, majd rögvest a franciaágyra térdelt, anélkül, hogy erre utasítottam volna. Csodás látvány volt.
Aztán leparancsoltam onnan, hogy azért ilyen könnyen ne menjen a dolog, Majd miután láthatóan csillogott a szeme a történtek miatt, itt nem lehetett megállni, következett egy kis játék, majd pedig visszatértünk a térdelő pózhoz, ahol előbb kézzel, majd - finoman - szíjjal is megismertettem vele a fenekelés lényegét.
Valahogy így:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése